hogy nem avétkeiért adatot volt a gonoszok kezében, hanem, az Isten rendelésinek, különös akarattyábol., hogy az Isten ötet fel támasztotta, és ki vitte a koporsobol. David is azt mondgya, nem hagyod a lelkemet pokolban, se meg nem engeded szentednek, rothadást látni, meg üsmértetted velem az élet utait, és bé töltesz engem vigasságal, ate ortzádal, az után mondá, hogy ezeket a szokot nem érthetni Davidra, mivel azt mindenek tudgyák, hogy az ö testét koporsoban tették, és el temették., de David a Jesus fel támadásárol tett emlékezetet, akit az Isten ki vette akoporsobol, ök annak minyájan bizonysági, a fel támadása után. menyekben fel ment., és azután le küldötte nékik a szent lelket, a melynek láthato jelit láthattyák a nyelvek ajándékiban, a melyet oly igen tsudállyák. ö bennek, azután meg bizonyittá az üdvezitö menyben menetelét ezen szokal. Mondá az ur az én uramnak, üly az én jobbomra, míg az ellenségidet sámolyá tészem lábaidnak

Ezek a szók meg haták az egész halgatoknak sziveket, és mondák péternek, és atöb Apostoloknak, Atyám fiai mit kellesék tselekednünk, péter felelé nékik. penitentziát tarttsatok, és hogy mindenik közülletek meg keresztelkedgyék, a kristus Jesus nevében, hogy meg nyerjétek bünötöknek botsánattyát, és veszitek a szent Léleknek ajándekját, mert a mely igéretet tett Isten. hogy szent Lelkét adgya, a titeket illet, és mind azokot a kiket hini fóg, ismét tanitván öket a kereszttségre arra inté öket, szabadullyatok meg egonosz nemzettségtöl, valának három ezeren. akik akristus tanitványi mellé adák magokot., és akiket meg keresztelék ugyan azon anapon, vagy más nap. mind azok pediglen. akik ahitre, és a kereszttségre állottanak vala. szorgalmatoságal

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 500)


Előző oldal | Következő oldal